2018. január 14., vasárnap

#6: A számomra leginspirálóbb blogger

Köszöntelek téged a legújabb blogomon, ahol most már valószínűleg, hogy meg fogok ülni a kis seggemen. 

Itt is vagyunk, végre, ennyi idő után, hogy megnyithatom a számomra eddig kedvenc blogomat. Már nagyon untam a G-portált, abból a szempontból, hogy semmi frissítés nem volt rajta, a hirdetés egyre több lett a weboldalakon, pénzt viszont így se-úgy se kerestünk vele. Plusz pont volt még az, hogy külföldről nem lehet kreditet venni, csak barionnal, ahol pedig egy olyan kártyádnak kell lennie, amin euró, vagy dollár van, és amíg nálunk a Líra van forgalomban ez is lehetetlen, így a banner eltüntetése számomra megvalósíthatatlan volt. Őszinte leszek, rég óta nem éreztem ennyire jól magam egy blogon, mint most. Megtanultam nagyjából a csínjait-bínjait a blogspot agyában, így ki merem jelenteni, hogy ezentúl már csak itt leszek elérhető.  Át is hoztam a legújabb bejegyzéseimet, hátha kedvetek támad őket elolvasni. A design problémát is megoldottam, pontosabban úgy, hogy Deviantarton megtaláltam a legjobb sablont, ami csak létezhet ahhoz, hogy megtanuld kezelni a blogspotot, így azt alakítgattam át egy kicsit. Őszintén szólva, tudat alatt talán Thea egyik régi designját kreáltam újra, egy kis változtatással, és az ízlésemhez passzolóan, ugyanis pont ő is ezzel a sablonnal kezdte pálya futását, de a készítés alatt végig konzultáltam vele, és áldását adta elsőre, így nagyon köszönöm neki. Köszönöm neki... Milyen érdekes, hogy pont talán ez a legtalálóbb szó a mai bejegyzésemre, ugyanis az utóbbi időben a rengeteg gondolkodásom alatt, és blogok olvasása alatt, rájöttem egy-két dologra, amit szeretnék bejegyzés formájában megosztani veletek. Nagyon nehéz elkezdenem ezt a témát, ugyanis ehhez hasonló bejegyzést soha életemben nem írtam, így nem is tudom hol tudnám kezdeni... De kezdjük az elején. 
Pár hónappal ezelőtt, megismertem egy számomra mára már mondhatni egyik hozzám legközelebb álló bloggerina társamat, aki fenekestül felfordította az életlátásomat, és a gondolkodásomat. Ő pedig nem más, mint Thea. Amikor pár hónappal ezelőtt, felnéztem a blogjára, még fogalmam sem volt, hogy ki ő. Annyit viszont leszűrtem, hogy egy roppant kreatív, és kedves, aranyos személy. Egy kis idő után, a blogger közösségnek hála, beszélgetni kezdtünk. Az elején nagyon vissza fogott volt, nem bízott bennem, és úgy senkiben sem, és nem igazán akart nekem megnyílni. Próbáltam vele többet beszélni erről a dologról, és azt hiszem mára már minden gátlását levetkőztette velem szemben, pontosabban már teljesen nyitott arra, hogy elmondja akár a titkait, akár a problémáit, és tudja azt, hogy számíthat rám úgy, ahogyan én is rá.
Figyelemmel követtem a blogját, és láttam amint napról napra- hétről-hétre egyre csak jobban fejlődik blogolás terén is. Rengeteg tippet, motivációt, és ami a legfontosabb volt, inspirációt adott, és ad a mai napig.
Mellette jöttem rá arra, hogy az irigység nem megoldás, inkább fogjuk fel inspirálásnak. Mivel én szerettem őt, (mint barátot természetesen) nem akartam volna neki rosszat, és rossz szemmel sem tudtam rá nézni. Talán az első 1-2 hétben irigykedtem, de aztán ahogy jobban megismertem kikerekedett az inspirálás fogalma a szótáramban. Rájöttem, hogy nem irigykednem kell, hanem tanulni tőle. És rengeteg mindent megtanított nekem ez a pár hónap alatt, amiért nagyon hálás vagyok. Konkrétan, mondhatom azt, hogy megváltoztatta az életemet, mert ha ő nem lép be az életembe, lehet hogy a mai napig is az irigykedő kuksoló boszorkány lennék. Ehelyett pedig, ha meglátok például egy szép hajú lányt, akkor nem irigykedem, hogy nekem miért nincs ilyen hajam, hanem inkább érzem az inspirációt, hogy jobban én is oda figyeljek a hajam ápolására. Ez számomra egy mérföldkő az életemben, mert sosem gondoltam volna hogy ezeket a sorokat én valaha is lefogom írni.
A mostani blogom designját is ő inspirálta, hogy ne legyen a tipikus fekete-szürke-sötét színű, hanem bohókás, aranyos, jó kedvet derítő színeket használjak. 

Úgyhogy Thea, köszönöm hogy vagy nekem, és köszönöm hogy ennyi mindent tanítottál nekem! Tudom, hogy most majd nem tudsz szóhoz jutni, és hogy zavarban leszel amikor ezeket a sorokat olvasod, és majd nagybetűkkel rám írsz hogy "HALLOD", de azért remélem hogy felismered magadban, és be fogod látni te is azt, hogy az egyik leginspirálóbb személy vagy a földön! Puszillak!

Valójában ennyit szerettem volna írni, azt hiszem. Muszáj volt ezt kiírni magamból, mivel ez a blogom, és mivel írhatok bármiről, így szenteltem egy bejegyzést a szerintem legjobb bloggerináról! Nektek van olyan személy, aki inspirál titeket? Ha igen, várom kommentben a nevét, blogját, csatornáját! 
Szeretnétek még látni bejegyzéseket inspiráló emberekről a környezetemben, vagy akár inspiráló vloggerekről egy bejegyzést? Ha igen, azt is írjátok meg! 

Ölel titeket, Izabella

2 megjegyzés:

  1. Kedves Iza! *_*
    Nem is tudom, hol kezdjem... Igazad volt, még mindig nem jutok szóhoz, pedig már reggel elolvastam a bejegyzésed. :D Rögtön miután felébredtem és láttam a blogos csoportokban, hogy új irományt tettél közzé. És be kell valljam, talán ilyen jól még sosem indult napom.
    Na szóval: mikor írtad, hogy készül egy meglepetés bejegyzésed, eszembe sem jutott, hogy egy köszönöm lesz nekem, nagyon megleptél. Hiába, hogy írtad már, mekkora hatással voltam rád, eddig nem teljesen tudatosult ez bennem, de most már értem. Hihetetlen... Mégis ez az, amiért nem érdemes feladni.
    Én is tartozom neked egy köszönömmel a sok kedves szóért, a támogatásért, a bizalomért és mindenért, ami hirtelen nem jut eszembe. Nélküled én sem lennék az a Thea, aki vagyok. KÖSZÖNÖM. ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thea drágám!
      Nagyon örülök, hogy végre "felébredtél" és belátod azt, hogy igen is megéri azt csinálnod amit csinálsz! Valóban nem lennél az a Thea aki vagy, mert én hozom ki belőled a saját magad motiválását :P (<3) Viccet félre téve, tudod hogy imádlak, és tudod hogy köszönök mindent, és örülök hogy szántam rád egy posztot, mert valóban nagyon megérdemled!
      Szeri <3

      Törlés